Író: John Green
Műfaj: Young Adult romantikus/dráma
Tartalom: A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
Spoiler-mentes kritika: A leírás a könyv borítóján teljesen igaz. Ez tényleg egy szellemesebb, karcosabb love story volt. És talán tényleg az internet nemzedékének való. (merthogy az van oda írva a miniatűr részre, bár egy hónapig én sem tudtam kigubózni) Kicsit furcsa volt a sok disztópia után egy olyan könyvet olvasnom, ami itt és most, a valóvilágban, az internet világában játszódik - ha már ez volt kihangsúlyozva. Minden helyzet kegyetlenül emlékeztetett arra, hogy ez nem igazán fikció, ilyen igenis előfordulhat és elő is fordul a mi világunkban is. Viszont ez a könyv arra is rávilágított, hogy akármilyen nehézségekkel kell megküzdened, akkor is csempészhetsz boldog pillanatokat az életedbe, csak akarnod kell. És innen jön egyrészt a romantikus vonal a sztoriban, másrészt a történet szellemes része. Nagyon jó fejnek tartom az írót - aki mellesleg egy sikeres Youtuber is - hogy ilyen sok poénnal tudta felpezsdíteni az egyébként kicsit szomorkás, filozófiai hangulatban játszódó regényt. És még azt mondják, hogy Gus nem annyira okos. Csatlakozom egy előttem szóló kritikus véleményéhez: tényleg néha tökre olyan volt, mintha egyetemista professzorok beszélgettek volna az élet értelméről, aztán vissza alakultak volna tinédzserekké. De igazából ez csak visszagondolva jött le, a könyv olvasása közben nem zavart, és még oda illő is volt. Mert Gus szerintem tényleg nagyon okos, ahogyan Hazel is.
Kicsi azért rövidnek tartottam a sztorit, de ezt lentebb majd jobban kifejtem, azoknak, akik olvasták. Egyébként mindenképpen ajánlom, hogy olvasd el! Lehet, hogy nem fogod megköszönni. De én azon a véleményen vagyok, hogy akármennyit is sírtam rajta, mégis inkább egy vicces és romantikus könyvnek könyveltem el magamban. (amúgy John Green is ugyanezt mondta)
Spoiler-es kritika: Szóval, igen. Igazán adhattak volna több időt Hazelnek és Gusnak együtt. Tényleg. Legalább egy-kettővel több közös napot vagy randit. Tudom, Gus utolsó hónapjában minden nap átment hozzá Hazel, de akkor már szinte semmit sem tudtak csinálni, csak közösen szenvedtek. De a világ nem egy kívánságteljesítő gyár, úgyhogy én mégis azt mondom, hogy elégedett voltam a könyvvel.
Összességében imádtam ezt a könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése